Tóth Béla



 Tóth Béla

tüzérszázados, lovaglótanár, mesteredző

/1907 - 1991/


Tóth Béla 1907-ben született Szentpéterszegen, édesapja Tóth Ede református lelkipásztor. 1927-ben a Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett, Debrecenben járt középiskolába, s itt érettségizett 1927-ben, a református gimnáziumban. Az érettségi után a Ludovika Akadémiára került, ahol tüzér szakon végzett 1931-ben. Avatása utáni csapatszolgálatának második évében, 1932. október 1-én vezényelték Sopronba, ahol a féléves tüzér equitáción vett részt. A féléves tanfolyam kiváló eredménnyel való elvégzése után, 1933-tól 1935-ig az Örkény táborba vezényelték, ahol a kétéves lovagló tanárképző tanfolyam növendéke volt. A tanfolyam befejezése után Komáromba helyezték, és mint fiatal tiszt, 1935-től rendszeres résztvevője lett a military és ugró mérkőzéseknek. Lurkó nevű lovával 1936-ban indult először, s mindössze egy helyezést sikerük vele elérni, de a következő években már a legjobb lovak között szerepelt. Nemzetközi lovas mérkőzésen 1937-ben indult először, Berlinben, majd 1938-ban és 1939-ben találkozunk nevével a külföldre kiutazott lovasok között. Az országos bajnokságokon is egyre jobban szerepelt, és a bajnoki rangsorban az első öt ugrólovas között találjuk nevét. Versenyeredményei alapján, 1937 őszétől kezdve az olimpiai lovas keret tagjaként újra Örkény táborba vezényelték, de 1939-ben, a háborús helyzet miatt, csapatszolgálatra, Pécsre helyezték, a versenyzést azonban változatlanul folytatta. 1940. szeptember 1-én léptették elő századosnak. Kiváló lovas teljesítményei alapján 1941-től Ludovika Akadémián lovaglótanárként teljesített szolgálatot. A háború alatt, hadműveleti területen való szolgálatra csak 1944. október 15-től osztották be. 1945. március 19-én egységével Ausztriába vonult vissza, ahol május 13-án orosz hadifogságba került. Betegsége következtében rövid idő múlva, már augusztus 24-én haza engedték. 1945. szeptember 1-én székesfehérvári kiegészítő parancsnokságon jelentkezett szolgálatra. Tényleges állományba helyezték és 2. kerületi parancsnokság ló ügyi előadója lett 1945. október 1-től 1946. február l6-ig, amikor is elbocsátották a honvédségtől. A többi, egykori tiszthez hasonlóan, 1958-ban lefokozták. A honvédségtől való elbocsátása után előbb egy ipari üzemben dolgozott fűtőként, de rövidesen sikerült elhelyezkednie felvásárlóként a Lóértékesítő Szövetkezetnél. A szövetkezet dolgozójaként kapcsolódott be a Tattersallban folyó polgári lovas életbe. Ebben az időszakban számos követség munkatársa kereste fel a tattersalli bérlovardát. Előbb a Szövetkezet által 1948-ban létrehozott, majd később a Lóértékesítő NV keretében működő bérlovardában dolgozott, de ugyanakkor az Tattersallban felállított öttusa istálló hivatalos edzője is volt. Részt vett az 1948. évi londoni olimpiára kiküldött öttusa csapat felkészítésében, a tatai edzőtáborban, sőt a csapatot is elkísérte Londonba. Mint lovas edző ezzel egész életére elkötelezte magát az öttusasportág mellett. A galopp- és ügetőversenyzés államosítása után Lósport Nemzeti Vállalat, majd 1952-től a Lótenyésztési Igazgatóság állományában került, de változatlanul Tattersallban levő öttusaistállónak volt az edzője.


 A budapesti sportklubok öttusa szakosztályainak, az öttusa válogatott keret és az OTSH keretében működő Öttusa Szövetség (az ötvenes években Lovas és Öttusa Szövetség) meghatározó szakembere, az edzői tanács tagja volt. Minden nagy versenyre, olimpiára és Európa és világbajnokságra elkísérte a csapatot. Emellett, mint nemzetközileg elismert szakember, a Nemzetközi Öttusa Szövetség Technikai Bizottságának a munkájában 1967-től nyugdíjba vonulásáig részt vett és mindent elkövetett annak érdekében, hogy az öttusa sportágban a lovaglási követelményeket ne csökkentsék. Sajnos ezt nem sikerült elérnie, amit nagyon fájlalt. Tóth Béla igen nagy figyelmet szentelt a lovak kiképzésére, s igen sok ló az öttusaistállóból került a válogatott lovas keret lovai közé (Higany, Dobos, Békés, Szertelen stb.). Szinte egyedülálló teljesítménye volt a Magyarországon megrendezett Öttusa Világbajnokság lovainak felkészítése 1954-ben.

Az öttusázók állandó résztvevői voltak a lovas bajnokságoknak, s soraikból jó néhányan véglegesen a lovassport legmagasabb szintű művelői lettek. Működése alatt öttusázóink 3-3 olimpiai csapat és egyéni aranyat, továbbá 7 világbajnoki csapat és 7 egyéni első helyet szereztek, amiben nem kis szerepet játszottak a jó lovaglási eredmények. Az öttusasport terén kifejtett munkásságáért Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozatát kapta meg 1955-ben.

Tóth Béla 1975-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után még kijárt a Tattersallban levő öttusa istállóba, ahol rendszeresen lovagolt, 1980-1983. között pedig a Csepel SC öttusa edzője lett. Ezután sem az öttusában, sem a lovassportban nem vállalt aktív szerepet. Hirtelen halt meg 84 éves korában, 1991. december 14-én. Budapesten a Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra.